Bal agyféltekés rajzolás, avagy mitől (nem) fejlődik a rajztudás?

Bal agyféltekés rajzolás… hallottál már róla? Vagy csak jobb agyféltekésről? Most megmutatom, mi a különbség a kettő között.

Bal agyféltekés rajzolás – sablonok bűvöletében

Ha úgy vesszük, az emberek nagy része élete végéig bal agyféltekésen rajzol. Ez a pálcikaemberes technika. Vagyis, nagyjából annyira képes, mint óvodás korában. És ettől elhiszi, hogy ő nem is tud rajzolni.

 

Feltételezem, te azt szeretnéd, ha a gyerkőcöd rajztudása fejlődne, és nem ragadna le az ovis szinten. Gyakran viszont mégis csak azt veszed észre, hogy mindig ugyanazokat a sémákat ismétli rajzolás közben. És nagyon jól látod, ez pontosan így van!

Bal agyféltekés rajzolás – más dolog tudni valamit és más dolog a valóságot látni

A bal agyféltekénk működésének egyik sajátossága, hogy „nem hisz a szemének”. Valójában sokszor nem is látja, ami ténylegesen előtte van.

Ha csupán bal agyféltekével „rajzolunk”, akkor az a kiindulási pont, hogy azt rajzoljuk le, amit tudunk arról a dologról, nem pedig azt, ahogyan éppen akkor az orrunk előtt látjuk. Így lehet, hogy szépen, akkurátusan lerajzolja a gyerkőc is azt, amit eddigi, kicsi élete alatt jól megtanult a dolgokról.

Például:

• a kutyának négy egyforma lába van

• a háznak van ajtaja, ablaka

• a Nap süt

• anya ölbe kapja a gyermekét, mikor találkoznak

Hogy mindez cseppet sem élethű, hogy a háznak nincs perspektivikus ábrázolása, hogy a szülő-gyermek arányok nem fedik a valóságot, és ki látta már a Napocskát mosolyogni, miközben sugaraival simogatja a Földet?  >>>> mindez nem érdekes.
Hiszen itt azt ábrázolja, amit tud, amiről ismeretet szerzett, amit a bal agyféltekéje logikus, analitikus működési módjával gondosan elraktározott, megőrzött, az addig tanultak alapján.

Csakhogy: a valóságos látvány a legtöbb esetben nem egyezik avval, amit tudunk róla!

 

Bal agyféltekés rajzolás – további nehézségek

1. Az élethű rajzolás ellen dolgozik a gyerek akkor is, mikor az arányokat, a távolságot vonalzóval, centivel akarja pontosan lemérni. Ebből csak egy homlokzati sík rajz születhet. Ezt az építészek egészen pontosan tudják.

   De mikor látsz egy jelenetet a valódi életben ilyen sík megjelenési formában? Megmondom: soha.

   Az arányok élethű megállapítására, egyben a perspektíva ábrázolására tudunk ennél sokkal egyszerűbb és kimondhatatlanul hatékonyabb módszert, amit a jobb agyféltekés rajztanfolyamainkon meg is tanítunk.

2. Gyakori az is, hogy a gyerkőc elnagyolva, körvonalazva A kvázi felismerhetőség pont elegendőnek tűnik az eredményhez. Nem helyez kellő figyelmet a fontos, apró részletekre, ami a rajz igazi finomságát, életszerűségét adják.

3. Ehhez kapcsolódóan természetesen a fény-árnyék viszonyok is teljes mértékig mellőződnek. Ezek nélkül pedig sosem lesz plasztikus egy rajz. Nem lesz az az érzése, hogy „leugrik” a rajzlapról, bárhogy igyekszik is.

4. Az meg igazán nagyon ritka eset, mikor önmagától hosszan, többször áttanulmányozva, szemlélődve nézi a rajzolt tárgyat. Legtöbbször csak egy pillantást vet rá: Ja, ez egy kutya – ismeri fel. És máris rajzolja a rajzlapra mindazt, amit tud egy kutyáról.

   Meg sem próbál elmerülni benne. Csak arra figyelni, amit csinál. Pedig épp ez lenne az a kritérium, hogy bekapcsoljon a jobb agyfélteke is a rajzolásba. Felülírja a sablonok mérnöki szemléletmódját, és kreatívan, képes legyen meglátni, ami ott van előtte.

Szeretnéd, ha gyermeked kilépne a sablonok bűvöletéből?

Ha egy újfajta látásmódra tenne szert a rajzolásban?

Gyertek el jobb agyféltekés élő vagy online gyermek tanfolyamunkra,
ahol megmutatjuk neki, hogyan varázsolhatja élethűvé a rajzait!