Iskola … rajz …iskolai rajzórák… neked milyen emlékeid vannak erről? És a gyerkőcöd milyen élményekkel jön haza a suliból? Lelkendezve mesél, hogy mennyi új, nagyszerű fogást tanult meg a rajzórán? Mennyi fantasztikus eszközzel ismerkedett meg? A tanár milyen érthetően, szemléltetve magyarázta el, hogyan rajzolja le, ami a feladat?
Szívből remélem, hogy ilyen élményei vannak a csemetédnek. Így akkor ti a nagyon szerencsés kivételek közé tartoztok.
Tapasztalataink sajnos azt mutatják, hogy az iskolai rajzolás még mindig gyerekcipőben jár.
Nem véletlen, hogy a hozzánk érkező szülők és gyerekek egyaránt felteszik a kérdést: Miért nem tanítják ezt az iskolában?
Iskola rajz – tanrend szerint
Az iskola a tanmenet előírásai szerint cselekszik. A tanár is szűk keretek között mozog. Ez mentségére szolgálhat. És sajnos neki sincsenek olyan élményei, mintái, példái, mely alapján e szigorú keretek között is képes lenne a technológiai változtatásra. Pedig tényleg csak ennyire lenne szükség. És a rajz a legszuperebb tantárggyá válna a suliban.
Iskola rajz – ismétlődő témák
A rajzórák témája időtlen idők óta ugyanaz. Alsóbb osztályban inkább az élményekre fókuszál. Az olvasott vagy manapság már filmen látott mesék, történetek egyes mozzanatának lerajzolására. A családi események, ünnepek, emlékezetes napok krónikájára.
Rajzold le a családod! Hol nyaraltatok a szünetben? Hulló őszi falevelek… Milyen volt a Karácsony? … és hasonlók. És a kicsik rajzolnak is nagy lelkesen.
Szeretjük ezeket a rajzokat. Biztosan te is gyűjtöd őket a gyerkőcöd óvodás kora óta. Egy bibi van csak velük, ami most még nem annyira zavaró. Az ábrázolásmód. Az ugyanis megreked az óvodás szinten.
Iskola rajz – az élethű rajzolás igénye
Ahogy nőnek a gyerkőcök és már kezdenek „rendesen tanulni” rajzolni – ezek a korábban szívbéli témák konkretizálódnak… és evvel együtt sajnálatos módon ellaposodnak.
Megérkezünk az „akadémikus rajzolás” előszobájába. A katedrára felkerülnek a gömbök, hasábok, gúlák és kúpok… csupa „érdekfeszítő” mértani forma. De akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha az osztálytársról kell portrét rajzolni.
Igen ám, de hogyan kellene mindezt kivitelezniük?
A helyzetet még két dolog súlyosbítja általában:
- 9-10 éves korban a gyerek már törekszik (törekedne) az élethű ábrázolásmódra. Kifejezetten erre van igénye.
- Instrukcióként csaknem kivétel nélkül ezt a mondatot kapja: Rajzold le!
Egyáltalán nem csoda, ha csak néhányuknak lesz sikerélménye a rajzórákon. A többiek pedig elkönyvelik magukban, hogy ők nem tartoznak a „tehetségesek” sorába. Így általában fel is adják művészeti törekvéseiket.
Pedig az ember egyik alapvető, veleszületett tulajdonsága, hogy a szépet ne csak passzívan nézze a világban, hanem létrehozójává is váljon.
Iskola rajz – a megoldás közelebb van, mint gondolnád!
Amikor egész történetek lerajzolását várják el a gyerektől, ráadásul emlékezetből vagy a fantáziája nyomán – a rajzolás legmagasabb lépcsőfokára kényszerítik. Méghozzá úgy, hogy az alapok teljesen hiányoznak. Nem csoda, ha nem tetszik majd a végeredmény és a kukában végzi.
Az alapok között kéne szerepelni a legfontosabbaknak:
- a lerajzolandó dolog alapos és megtanított megfigyelésének – különben hogy is hasonlítana a kész mű?
- a különféle rajzeszközök szakszerű használatának – különben hogy tudna szépen felületeket előállítani?
Pedig az ember egyik alapvető, veleszületett tulajdonsága, hogy a szépet ne csak passzívan nézze a világban, hanem létrehozójává is váljon.
Nézd csak, mi hogy kezdünk a rajzolás tanításához?
Lépésről-lépésre, kedves állatfigurákkal gyakoroljuk be a körvonalazás és árnyékolás rutinját.
Így aztán nemcsak élvezetes a rajzolás, hanem szinte játszva tanulja meg a gyerek, hogy tud szép rajzot készíteni. Egyszerűen, könnyedén – mégis élethűen.